Van akinek lom, van akinek kincs. - Avagy éjjeli bevetésen lomtalanításkor II.

A második "nagy zsákmányom" egy fából készült, hiányos készletű, gyermekdominó volt. Először nem is tudtam mire fogom majd használni, de mivel fa alapanyagú, egyértelmű volt hogy hasznosítom. (Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a fa, fém, és üveg alpanyagú tárgyakat a legfontosabb a már meglvő formában hasznosítani! Soha nem szabad kidobni ezeket. Mondjuk ez a műanyagra is igaz, de a legjobb szerintem, ha azokat szelektíven gyűjtjük és leadjuk, mert nagyon sok helyet foglalnak, mint például a petpalackok. Még ha össze is tapossuk azokat...)

Később, miután lesikáltam egy kis kefével a mintákat, és a fa a maga természetességében tűnt elő, bevillant, hogy hogyan is tudnám hasznosítani. A doboz azonnal kínálta magát a maga méreteivel, hogy készítsek belőle füstölőtartót. Neki is láttam. Elővettem a piropákát, és a számomra legfontosabb ezoterikus jelképekkel kidíszítettem.

Aztán azon tűnődtem, hogy mit kezdjek a sok kis falappal. De mivel nem volt ötletem, így sokáig csak a szekrényemben kallódtak.

Majd pár hónap múlva eljött az alkalom, hogy elnyerjék végső funkciójukat...

Egy részükből ünnepi alkalomra, névjegykártya, vagy ültetőkártya vált (ahogy jobban tetszik). De hogy ne legyen unalmas, az égetés mellett, bevetettem a ragasztópisztolyt is, meg némi szivacslapot, amiből kivágtam formákat.

Így születtek meg ezek:

De hogy ne csak a táblácskák árválkodjanak az asztalterítéken, hozzá még kitaláltam, készítek kis bonbonos dobozokat, amibe házilag készített édességet raktam. A dobozkák wc papír hengerekből készültek, amiket letisztítás után bevontam egyszerű fehér papírral, és színes filcekkel dekoráltam ki. Mondjuk lehetett volna a bevonata akár csomagolópapírból, maradék tapétából... akármiből. De úgy gondoltam így egyénibb lesz a végeredmény. Az édességeket kis celofánba csomagoltam, és beleraktam, ráhajtva a végeket.

A hengerek.

A két végén behajtva, megkapjuk a dobozkákat. Majd egyszerű madzaggal rákötöttem a táblácskákat.

Persze nem fogyott el az összes, úgy hogy amikor Raina megkért, segítsek elkészíteni az ajándékokat, amiket tanároknak akartak átadni köszönetképpen, felötlött bennem, milyen jól is lehetne ismét használni a lapocskákat. Az ajándék nem más volt, mint cserepes virág, amihez vettünk rusztikus kaspókat, némi organzát, és készítettem kicsi táblácskákat.