Van akinek lom, van akinek kincs. - Avagy éjjeli bevetésen lomtalanításkor I.

Vidéken általában tavasszal és ősszel nagy lomtalanításokat tartanak, amikor is az emberek megunt holmijaikat, vagy rossz kacataikat kiteszik, és a szemétszállító munkások külön fuvarral elviszik. Ezek többnyire olyan darabok, amik túl nagyok, túl veszélyesek, vagy szimplán nem férnek bele a "köznapi hulladék" kategóriába. De azt hiszem, ezzel mindenki tisztában van. ^-^

Nos én nem szégyenlem, alig várom ezeket a napokat, amikor is már este, szatyrokkal és világítással felszerelkezve, nekivágunk Lucyonnal a vadászatnak. Hihetetlen, hogy még azok az emberek is, akik egyébként spórolósak, és nem hajlamosak kacatokat felhalmozni, belesnek abba a hibába, hogy kitesznek olyan tárgyakat, amiket nyugodtan fel lehetne használni másik módon is. Csak épp nincs elég fantáziájuk, vagy türelmük véghez vinni a változtatásokat. (Nem beszélve arról a döbbenetes tényről, amikor értékes dolgokat is találunk, mert a gazdája megunta, de fogalma sem volt róla, milyen mennyiségű pénzt dobott ezzel ki...)

Az egyik ilyen vadászaton tettem szert két egyszerű faliórára. Az ok amiért kikerülhettek az utcára, nagyon egyszerű. Nem volt meg az óraszerkezet (gondolom beadta a kulcsot), és egyébként is a két hasonló darab arra enged következtetni, hogy ismét vettek egy másikat.

De én egyből megláttam benne a lehetőséget. Ugyanis a hálószobám színvilágába pont belepasszoltak (sőt a fekete, szerintem minden szín mellett jól mutatna). És mivel volt még pár jó képem, amit szerettem volna feltenni a falra, szükségem volt képkeretekre. De semmi kedvem nem volt venni, ráadásul amik kaphatóak voltak, nem csak nem illettek bele az elképzelésembe, de a maguk szögletességével, már unalmasak is lettek. Kellett valami változatosság... és ekkor jött a kerek forma...

Tulajdonképpen sok dologra felhasználhattam volna ezeket, akár darabonként is, de jobbnak láttam, ha a legegyszerűbb módon hasznosítom újra. A dolgom banálisan egyszerű volt, hiszen eleve a falra tervezték. Lekaptam a műanyag borítást, és alaposan megtisztítottam őket. Ezután méretre vágtam a képeket, és beleillesztettem, a hátán egy csepp ragasztóval, ami hozzátapadva az eredeti számlaphoz, meggátolta, hogy a búra visszahelyezésénél elcsússzon, felgyűrődjön a kép. Már csak egy kis dekorálás maradt hátra. Az oválisat ezüst színű matricával dobtam fel. A köralakúba pedig, tettem egy kis szivacsból kivágott "dzsungelt", ami kissé térhatásúvá, és bohókássá tette az amúgy is tündéri farkaskölyök képét.

Majd nem volt más hátra, mint szöget ütni a falba, és felakasztani rá. ^-^