Könyv a könyvben. Avagy a csomagok már készen várakoznak.
Végre meg vannak az ajándékok. Idén is nagy gondban voltam, hogy kinek mit vegyek, ezért a régi, jól bevált módszerre hagyatkoztam. Könyveket fogok adni. Persze azért akartam valami kis kreativitást is belevinni, és mondjuk úgy, kompenzálni azzal, hogy megint ennyi nyomtatott papírt szereztem be. Ezért összegyűjtöttem minden olyan régi könyvet, amit a kutya sem olvas már, és néhány erősen hiányos is. Ezekből lett csomagolópapír. Könyv a könyvben, ha úgy tetszik.
A módszer nagyon egyszerű. Fogsz egy nagy adag papírt és (akár tv-zés közben) összetépkeded őket, különböző méretűekre.
Miután ez meg van, tetszőleges módon, újra össze kell illesztened a darabokat, egyetlen nagy lappá. Használhatsz hozzá dekupázs ragasztót, de nekem a "Nebuló" iskolai folyékony ragasztó is megtette. Nem mellesleg olcsóbb is.
Három nagy ívet készítettem. Amikor ezzel végeztem, gondolkodhattam a dekoráláson. Egy biztos ötletem volt előre, hogy szalvétát is fogok használni. Ezért előkerestem a karácsonyokról maradt szalvétákat, majd mintákat vágtam ki róluk. Igazából a sima ragasztóval is ugyan úgy kell feltenni a kivágott mintákat a felületre, mint a dekupázsnál. Óvatosan, és sok ragasztóval.
Mind a hármat különbözőre szerettem volna megcsinálni. Az első, az aranyhópelyhes, karácsonyfás, inkább sárgás-barnás beütést kapott. Ezt úgy értem el, hogy amikor megszáradt a ragasztás, egy darab szivacs és napsárga színű vízfesték segítségével, kissé foltossá tettem, majd egy fogkefével barna festéket spricceltem rá. Ez olyan hatású lesz, mintha festékszórót használtam volna. Még egy kis pluszként, felfestettem rá néhány "Merry Christmas" feliratot.
A végeredmény pedig ilyen lett:
A következő a zöld színt kapta. Zöld koszorúk szalvétáról kivágva, és kétféle színű festék tette egyedivé, és hangulatossá.
Az utolsó inkább kissé modernebb benyomást akart kelteni. Így négyszögletes, ragasztott mintát kapott, és piros színt. Persze, itt sem törekedtem a szabályosságra.
Miután egy napot száradtak, és megérkeztek az ajándék könyvek, kezdődhetett a csomagolás. Kicsit óvatosan kell bánni az anyaggal, mert könyebben szakad, mint a bolti csomagolópapír, de egyáltalán nem lehetetlen használni. Aki tartóssá akarja tenni, és könnyen kezelhetővé, a készítésnél használjon dekupázs ragsztót, és a végén kenje át az egészet vele. De ez elég drága mulatság lenne, és a magam részéről nem szívesen áldozok olyanra, aminek az élethossza csak addig tart, amíg le nem tépik az ajándékról. Miután becsomagoltam az irodalmi alkotásokat, az egyszerűségnél maradva, egy síma fehér madzaggal kötöttem át (de fel lehet dobni egy kis raffiával is, az jól megy hozzá, pláne ha szintén színes) és a csomagoló maradékából vágtam ki a kis névkártyáknak valót, amit szintén felragasztottam. (A kártyácskák belsejébe fehér papírt ragasztottam, arra írtam.)
